Április 29.: két Fradi – Kanizsa

Húsz esztendeje április 29-én a Professzionális Nemzeti Bajnokság 29. fordulójában a Nagykanizsa-LinAir FC a Ferencvárosi TC otthonába látogatott. A kanizsaiak nem sűrűn jártak – főleg győzni – az Üllői útra, ugyanakkor ott pályára lépni mindig másfajta töltettel is bír.

Lukács István (sárga-feketében) legendás helyszíneken küzdhet(ett) az ellenfelek védőivel: húsz éve az Üllői úton, mostanság pedig a kiskanizsai Sportkertben...

Fotó: Polgár László

A Nagykanizsa a Kovács Z. - Kovács L., Szalai Cs., Kónya L., Balogh A., Azoitei, Gordian, Agics, Visnovics, Szabó Z., Purt kezdővel léptek pályára, csereként pedig Pongrácz, Lukács I., valamint Cs. Horváth G. állhatott be Németh Lajos együttesébe. (Érdekesség, hogy Lukács Istvánnak ez volt a debütáló meccse a legfelső osztályban – rögtön az Üllőin tehette ezt -, ő maga 1979-es születésűként még mindig játszik a Sáska színeiben a megyei bajnokságban...) A zöld-fehérek végül 3-0-ra nyertek egy felejthető meccsen, ugyanakkor a jó ismerősként üdvözölt Dragan Crnomarkovicsnak bizonyára nem volt az, hiszen ősszel még a nagykanizsaiaknál szerepelt szerb védő 2000 tavaszán immár a magyar rekordbajnoknál lépett pályára a horvát edzőlegenda, Stanko Poklepovic irányítása alatt.

S ha már április 29-e, pontosan öt esztendővel korábban, 1995-ben az Olajbányász ugyanúgy a Fradinál vendégeskedett az NB I-ben, viszont azon a meccsen jó kilencezerrel többen, vagyis 12 ezren foglaltak helyet a lelátókon. Azon a találkozón is akadt kiskanizsai „kötődés”, hiszen az onnan származó, 1965-ös születésű Hegedűs László szerzett vezetést a piros-kékeknek, végül a zöldek (soraiban aznap a szintén „Sáskaországból” indult és ugyanúgy '65-ös Keller József nem volt ott) fordítottak és 2-1-re győztek az aranyérmük felé vezető úton...

P.L.