A nyugalom „sportos” szeglete...

A sportvilág leállása mind a sportolók, mind a szurkolók körében érzékenyen érintett gyakorlatilag mindenkit, a trénerek és sportvezetők körében pedig már érdeklődtünk is e témában. Egy biztos, a szervezett, csapatszintű edzések mindenhol leálltak, egyéni edzéstervek persze készültek a játékosok számára, akik az alapján készülnek is a reményeik szerinti mielőbbi visszatérésre.

Egyelőre még bizonytalan, hogy mikor is rendezhetnek sporteseményt nézőkkel - szűkebb pátriánkban is - , addig csak nosztalgiázva tekinthetünk például a labdarúgó NB III-as osztályozó egyik kanizsai képére 2018-ból...

Fotó: Polgár László

Vannak persze speciális helyzetek, melyek ha ráadásul még valami nemzetközi kezdeményezést is visznek tovább, máris úgy érezhetik a szurkolók és sportolók, hogy könnyebb átvészelni ezt az időszakot. A hét elején például a AS Roma labdarúgó-csapatának korábbi ikonja, Francesco Totti, Cesc Fábregas, az AS Monaco, vagy éppen Ángel di María, a Paris SG labdarúgója állt elő a közösségi médiában olyan videókkal, melyeken egy-egy tekercs toalettpapírral dekázgatnak, hogy aztán egy jól sikerült kapáslövéssel fejezzék be gyakorlatukat. Nos, nem kellett sokat várni erre kanizsai viszonylatban sem, bár helyesebb ha úgy fogalmazunk, némely esetben csak a „kivitelezők” kanizsaiak, de nem itt hajtották végre a karanténos „szoba-edzést”. Gyepes Péter és Sáfrán Richárd osztrák ötödik ligás klubban fociznak és a koronavírus-járvány ideje alatt is Ausztriában maradtak.

- Stájer részen vagyunk, azonban így sem messze az osztrák-magyar határtól – mondta el „Safi”, vagyis a 24 esztendős Richárd. - A foci mellett kint is dolgozunk, aztán amikor leállt a cég, úgy voltunk vele, kint maradunk és lakhelyünkön próbáljuk kivárni, miként is alakul a helyzet. Otthoni családtagjainkat sem szerettük volna, hogy veszélynek tegyük ki, meg aztán itt is feltaláljuk magunkat. Kijárási tilalom itt nincs, karanténnak sem nevezném, ami fennáll esetünkben, amúgy pedig egyénileg azért meg tudjuk oldani az erőnléti, valamint futóedzéseinket. Szabadtéren tehát mozoghatunk, de nem kollektív módon tréningezünk. Alapvetően csendes most az élet, próbáljuk magunkat elfoglalni, ami persze a sportos videójátékokat is magában foglalja, na meg a már látott mókázásainkat is a „szobafociban”. Na jó, annak elég gyakran az a vége, hogy mehetünk is az ablakon kibombázott toalettpapír-tekercs után... Próbáljuk pozitívan elfogadni a helyzetet, persze minél előbb már a pályán rúgnánk újra a lasztit.

Nagykanizsán a Kanizsai Vadmacskák SE női második vonalbeli kosárlabda-csapata nem mindennapi sorozatot produkált néhány héttel ezelőttig, a hölgyek egészen a tabella harmadik helyéig meneteltek Gábor Erzsébet edző vezérletével, amikor is a szövetség a kialakult járványügyi helyzetre tekintettel befejezettnek nyilvánította az egyes bajnoki pontvadászatokat. Fuisz Viktória, a dél-zalaiak már kellő rutinnal, így első ligás tapasztalatokkal is rendelkező kosarasa nem tagadja: roppantmód hiányzik számára a versenysport, ráadásul igazi sportos családban felnőve furcsa neki a kialakult állapot.

- Hú, hát ez egy nagyon nehéz szituáció mindenkinek, nem csak nekünk sportolóknak – vágott bele Viktória. - Sajnáljuk, hogy vége lett a bajnokságnak, mert az úgymond NB I B-ben és fiataljainkkal a kadet bajnokságban is remekül szerepeltünk, sőt, a kadet pontvadászatban hosszú évek után bejutottunk volna az országos döntőbe is, ami külön öröm lett volna számunkra. Viszont a kialakult helyzet miatt mindenki egyéni edzéstervet kapott es azt végzi minden nap. Reméljük, minél hamarabb sikerül átvészelni ezt az időszakot és újra, immár megújult erővel együtt belevághatunk a közös munkába. Most első az egészség, így annak szempontjából a legjobb döntés született szövetségi szinten.

Ezzel persze akár több idő juthat másra is a sporton belül.

- Szerencsére nagyon sok sporteseményt adnak most újra, pontosabban ismétlésben a televízióban. A családomban ráadásul, nem titok, hogy mindenki sportol, vagy sportolt, tehát nálunk általában a sportos csatornák mennek a legtöbbször. Jelen helyzetben a legtöbb időt a családommal töltöm természetesen, emellett az egyetemen adtak házi feladatot, mérkőzéseket kell elemeznünk, így az itthoni edzések mellett ez tölti ki a mindennapjaimat.

No, és lássuk, az elnyűhetetlen szurkoló miként éli meg 2020 nem „mindennapi” első felét.

- A napjaim sport, főleg labdarúgás és Formula-1 nélkül úgy telnek, hogy a régi F1-es futamokat nézem napi szinten vissza 1998-2019-ig – avatott be immár napi rutinjába Őri Gergő, aki számára mindegy, hogy kelet, vagy nyugat, ha külföldi futball-meccsre lehet útra kelni. - Mivel mindegyik futam fent van a neten, így csillapodnak is az elvonási tünetek. A focimeccsek elmaradását már meg is szoktam, pedig az elmúlt 12 évben napi szinten 2-4 meccset is megnéztem, mivel a munkahelyemen állandóan valamelyik sportcsatorna megy, így a focimérkőzések nem is kimondottan hiányoznak szeptemberig. Addig marad a napi foci a kutyával. Az elmaradt eseményeket sajnálom, de remélem és bízom benne, hogy jövőre megrendezésre kerül minden, ezt az évet pedig zárójelbe tesszük és szépen elfelejthetjük. Tavaszra lett volna azért a barátaimmal két vonatos és egy külföldi meccs-túra, de ahogy azt az Újpest, valamint a Ferrari mondaná, majd jövőre...

P.L.