Harcoltak a szabadságért – a hős lengyel katonák előtt tisztelgő emlékhelyet alakítanának ki Kanizsán

Emlékhelyet alakítanának ki az egykori kávégyár épületénél – itt juttattak át ugyanis több ezer lengyel katonát nyolcvan évvel ezelőtt, 1939 őszén. Erre – a Nagykanizsai Polgári Egyesület elnökhelyettesének, Papp Jánosnak az ötlete nyomán – Balogh László, a humán bizottság elnöke tett javaslatot még az októberi közgyűlésen. Azóta a művészeti tanács helyszíni szemlét tartott a Csengery úti épületnél, valamint Stamler Lajos képzőművész is felajánlotta segítségét az elképzelés megvalósításához.

Balogh László: A harcos lengyelek nem könyörögtek a szabadságért, hanem harcoltak érte

– 1939. szeptember elsején a németek megtámadták Lengyelországot, szeptember 17-én pedig a kelet-lengyelországi területeket elfoglalta a Szovjetunió. Ebben a helyzetben a lengyelek, vállalva persze a harcot is, de rájöttek arra, hogy két tűz közé vannak szorítva, és jobb, ha újra összeszedik magukat, s a szövetségesek oldalán próbálkoznak a harc folytatásával. Akkor még volt közös lengyel-magyar határ, hiszen 1938. november 2-án, az első bécsi döntés nyomán Kárpátalja ismét magyar lett. Így, ezen a vonalon, Lengyelországból – Kanizsán keresztül – Jugoszlávia, Olaszország, Franciaország érintésével tudtak a szövetségesekhez menni a lengyel katonák. Franciaország elestével ez az útvonal módosult a Balkán és a Közel-Kelet irányában. Izgalmas, hogy a harcos lengyelek nem könyörögtek a szabadságért, hanem harcoltak érte. S ha ebben kicsit is, de Kanizsa is tudott segíteni – mutatott rá Balogh László.