Múltja sem kicsi, a jövője még nagyobb

A magyar-lengyel barátság napján jelentették be, hogy a Felczak-alapítvány támogatásával új lehetőség nyílhat a kanizsai fiataloknak arra, hogy nyelvtudást szerezzenek.

– Aki beszél két ilyen ritka nyelvet, mint a magyar és a lengyel, előnyben van azokkal szemben, akik csak egy világnyelvet ismernek. Fontosnak tartjuk, hogy a nagykanizsai fiatalok elhelyezkedésüket elősegítő végzettséget szerezzenek, ezért keressük a lehetőséget, hogy városunkban a nemrég életre hívott magyar Felczak-alapítvány támogatásával, a középiskolások számára mielőbb lengyel nyelvtanítás induljon. Az a célunk, hogy, ez irányú felsőfokú tanulmányaik előszobájaként, a nyelvvizsga megszerzéséig segítsük őket – mondta Papp János, a humán bizottság tagja.

Aki két ilyen ritka nyelvet beszél, előnyben van. Metz Viola, Papp János és Magyar Sándor (Fotó: Jancsi László)

A kezdeményezéshez már csatlakoztak olyan mostanában végzett egyetemisták, akik Kanizsán élnek, és tanulmányaik során foglalkoztak a lengyel nyelvvel, irodalommal és kultúrával. Metz Violát a lengyel nyelv különlegessége fogta meg.

– Bár magát a lengyel nyelvet az egyik legnehezebben elsajátíthatók közé sorolják, én mindenkit biztatnék, mert igenis megtanulható. Bár igaz, hogy nem könnyű, más mint mondjuk az angol vagy a német. Más a szerkezete, a kiejtése, illetve a nyelvtana és a szókincse is nehezebb. De akinek jó a nyelvérzéke, van kitartása, szorgalma és érdekli is, meg tudja tanulni.

Magyar Sándor szlavisztika-lengyel szakirányon végzett a Pázmányon, majd tanult a krakkói Jagelló Egyetemen. A diplomaszerzés után tudatosan jött vissza Kanizsára, ahol bőségesen akad fordítói munkája. Szerinte szinte példátlan az a szeretet, amit ő Lengyelországban kapott. 

– Természetesen rengeteget olvastam a magyar-lengyel barátságról, és érdekelt ez a téma, illetve mindig vonzottak a nyelvek, ezért is jelentkeztem anno a Pázmányra. De megtapasztalni a két nemzet barátságát fantasztikus dolog volt. Többször előfordult, hogy teljesen idegenek hívtak meg egy sörre, csak azért mert kiderült rólam, hogy magyar vagyok. Tényleg olyan, mintha beléjük lenne kódolva a magyarok iránti szeretet. Nagyon sok barátságot kötöttem kint, amiket a mai napig tartok. Egy hagyományőrző csapatban, a gyepűvédőknél tevékenykedem, s évente 2-3 alkalommal kiutazok velük Lengyelországba mind a mai napig.

Mikó-Baráth György