Igen a szabadságra, a biztonságra, a nemzeti érdekekre!

Az 1848-as forradalom nem ért véget, és nem csak azért, mert minden márciusban megszületik a szívünkben. A magyar történelem ugyanis olyan, hogy időről időre próbára tesz bennünket, felteszi a kérdést: ti hajlandók vagytok-e cselekedni a nemzet szabadságáért? És a válaszunk minden korban és időben az volt, hogy igen – hangsúlyozta március 15-i ünnepi beszédében Cseresnyés Péter államtitkár, országgyűlési képviselő a városi megemlékezésen.

Cseresnyés Péter: Ha most rosszul döntünk, akkor végérvényesen lemondunk országunkról, nemzetünkről, hazánkról (Fotó: Gergely Szilárd)

A politikus kiemelte: 1848 annak a példája, hogy sok felelősen gondolkodó, bátor magyar ember képes tenni az országért, a nemzetért, a hazáért. Ezen a napon pedig nemcsak az ismert hősökre emlékezünk, hanem azokra a „névtelen” százezrekre is, akik fegyverrel a kezükben, a szabadságharc zászlaja alatt, akár életüket is feláldozva küzdöttek Magyarország függetlenségéért, önrendelkezéséért – tehát a jövőjéért.

Hozzátette, a magyarok mindig igent mondtak a szabadságra, az ország függetlenségére: például a törökdúlás idején, 1848-ban, 1956-ban és 1990-ben is.

– Igent kell mondanunk ma is – folytatta Cseresnyés Péter –, hiszen csak így maradhat meg Magyarország magyar országnak, és csak a szabadság igenjével tudjuk azt megőrizni a jövőnek. Magyarország ma szabad, köszönhetően eleinknek, hőseinknek, akik soha nem féltek megcselekedni azt, amit megkövetelt a haza.Európa viszont nem szabad, ugyanis a szabadság az igazság kimondásával kezdődik, és sokan – bár talán egyre kevesebben – nem hajlandók erre. 

Arról akarnak meggyőzni bennünket, de talán helyesebb, ha úgy fogalmazunk: azt hazudják, hogy egy idegen kultúrából jövő embertömeg – nevezzük migránstömegnek – áradata nem veszélyes, sőt, kifejezetten üdvözlendő és hasznos. Tagadják, hogy tízmilliók állnának készenlétben arra, hogy elárasszák és elfoglalják Európát, tagadják, hogy létezne Eurábia terve s fenyegetnek és zsarolnak is bennünket, mert ki merjük mondani az igazságot, sőt: kiállunk szabadságunkért, biztonságunkért, magunkért és a jövőnkért, sorolta a politikus, leszögezve: mi azonban megvédjük magunkat – még akkor is, ha ez harccal és küzdelemmel jár.

– Ma Európa nagy részén megbélyegzik, elítélik, üldözik azt, aki kimondja, hogy a bevándorlás bűnözést és terrort hoz. Pedig csak meg kell nézni a híreket: támadás támadást, merénylet merényletet, késelés késelést, erőszak erőszakot követ.Tagadják, hogy a más kultúrából érkező, arctalan tömegek veszélyt jelentenek életünkre, szokásainkra, keresztény hagyományainkra, tehát mindarra, amitől mi, mi vagyunk, amitől magyar a magyar. Ma tilos kimondani, hogy a korábban érkezettek a beilleszkedés helyett saját világot építettek maguknak, amelyben saját törvényeik szerint élnek, és a legtöbb európai nagyvárosban vannak olyan kerületek, ahová a rendőrök és a katonák sem mernek bemenni. Az pedig a legnagyobb bűnnek számít, ha kimondjuk: az Európára kényszerített migrációs folyamat valószínűleg nem a véletlen műve, hanem lehet, kitervelt és irányított akció.

Cseresnyés Péter arról is beszélt, Brüsszelben és más hatalmi centrumokban ma már nyíltan azért dolgoznak, hogy minél gyorsabban ideszállítsák és betelepítsék közénk az idegeneket, ennek pedig nincs más célja, mint hogy megváltoztassák Európát, felszámolják a nemzetállamokat, elvegyék a szabadságunkat, önrendelkezésünket, biztonságunkat, kultúránkat és megszokott életünket.Akik ezt kitalálták, gyenge nemzeteket, behódolt és megfélemlített polgárokat akarnak látni – és a szabadságról hallani sem akarnak. Zsarolás, megfélemlítés, a sajtóból áradó hazugságáradat néz szembe Európa szabadságszerető népeivel. Nekünk pedig a történelem újra felteszi a kérdést: ti hajlandók vagytok-e cselekedni a nemzet szabadságáért? A válaszunk nekünk sem lehet más, csak az, hogy igen.

Az ünnepi műsort a Zsigmondy-iskola diákjai mutatták be (Fotó: Gergely Szilárd)

Hőseink és múltunk, gyermekeink és jövőnk miatt is igent kell mondanunk a szabadságra, a biztonságra és a nemzeti érdekekre, fogalmazott Cseresnyés Péter.

– Ezt a választást most felkínálja nekünk a történelem,ma még mondhatunk igent. Ám ha most rosszul döntünk, nem úgy, ahogyan a török időbeni végvári vitézeink, ’48-as vagy ’56-os hőseink, akkor végérvényesen lemondunk országunkról, nemzetünkről, hazánkról. Közeleg a dátum, amikor, ha igent mondunk, mi is büszkén a naplónkba írhatjuk, akárcsak 170 éve Petőfi:„Üdvez légy születésed napján, magyar szabadság!”

Péter Árpád