Nagykorúvá vált a kanizsai Antológia

Közel ötven alkotó félszáz művét foglalja össze a tegnap este bemutatott Kanizsai Antológia 18. kötete. A kanizsai irodalmár alkotók, különböző stílusban megíródott műveit egybefoglaló könyvet Balogh László, a nagykanizsai kultúráért „felelős” önkormányzati képviselő méltatta.

Balogh László: Örülök, hogy Pannóniában, Nagykanizsán ily szép számban „teremnek” a helyi alkotó irodalmárok

– A Kanizsai Antológia nagykorúvá vált, mert 18. kötetét köszönthetjük. Igaz, ez nem jelent 18 évet, hiszen„csak” 2005 óta jelenik meg folyamatosan, de volt olyan esztendő, mikor két kötet megjelenését is ünnepelhettük. A mi kiadványunk immár saját lábra állt, megerősödött s szinte „Kanizsaikum” lett belőle – hangsúlyozta Balogh László, az önkormányzat humán bizottságának elnöke. – Mert más, hozzánk hasonló városban ritka az irodalmár alkotók egy négyzetméterre jutó,ily magas száma. Ráadásul az értő szerkesztők, Lehota M. János esztéta és Kardos Ferenc költő – által a minőség is biztosított. Mondom mindezt, Nagykanizsa városát szimbolizálva, annak értelmiségét képviselve. A Kanizsai Antológia arra való, hogy válogasson a környékünkön élő irodalmár alkotók írásaiból. Így jobban el tudjuk helyezni magunkat szűkebb-tágabb környezetünkben. Szeretettel köszöntöm most Kanizsa, mintegy ötven irodalmárát, akik szeretnék magukat megmutatni, akik kreatívan írnak, és a mieink. Egyben tisztelettel figyelmeztetek is: íróvá, költővé csak az lehet, aki lesz valakié. És örülök, hogy Pannóniában, Nagykanizsán ily szép számban „teremnek” a helyi alkotó irodalmárok, és a helyi támogatású kötetek.

– De valljuk be, itt, Pannóniában, annak is a dél-nyugati szegletében bizony van kitől tanulnunk. Janus Pannonius, Zrínyi Miklós, Virág Benedek, Kisfaludy Sándor, Fejtő Ferenc, Tüskés Tibor, Berta Bulcsú,Pék Pál, Szoliva János és még sorolhatnám, egészen Rózsás Jánosig, de akár ma is élő és alkotó irodalmárokig bezárólag. Ezen elődök nyomában, nyomdokain járva igyekeznek a Kanizsai Antológia egyes szerzői minden évben valami újat, de egyben maradandót is alkotni. Ha az antológia nem is irodalmi folyóirat a szó hagyományos értelmében, de a klasszikus felfogás szerint mégiscsak az, hiszen ugyanazon szerepet tölti be a nagykanizsai kultúra, a kanizsai irodalom „életében”, mintha egy „hivatalos” folyóirat lenne.

Együtt a szerzők és olvasók a 18. Antológia kötetének bemutatóján

– Itt és most ennek a majdnem irodalmi folyóirattá lett antológiának az alkotóit köszöntöm nagy tisztelettel, hiszen ők helyettünk is kreatívak. Büszkék lehetünk arra, hogy gazdagok vagyunk, akár a kötet alkotóinak számát, akár a sokszínűségét is tekintjük. Örülhet az a város, amely ily színes palettát mutathat fel, immár 18. alkalommal. Egyfajta művészeti ön és közösségi nevelés is ez a kötet. Hadd fejezzem be azzal, hogy Nagykanizsa számára fontos és érdekes dolog támogatni az antológiában fellelhető, igényes alkotásokat, és hiszek benne, hogy a világ nem a rútság, hanem a szépség története, s a művészeti nevelés által jobbá válunk – zárta gondolatait Balogh László.

– Antológia, Kanizsai Antológia: mi is a szerepe, mi is a helye, ezen gondolkoztam, miközben a városunk és térsége összefogásával gyűjtött szeretetdobozokat rakosgattuk és szortíroztuk kollégáimmal az elmúlt napokban – ezt már Lehota M. János esztéta mondta a 18. Kanizsai Antológia megjelenéséhez fűzött gondolatait megosztva a megjelentekkel. – Nem kis munka volt, hála az Istennek, teszem hozzá, hiszen 4 ezer doboznyi szeretet indulhat útjára ezekben a napokban szegény sorsú, magyar családokhoz, szerte a Kárpát-medencében. Igen, magyarok lakta vidékekre, legyenek, éljenek ők jelenlegi határainkon innen vagy túl: mindegy, hogy Kárpátaljára, Erdélybe, vagy csak a szomszédos Zalakomárra, a lényeg, hogy örömet vigyen azoknak a családoknak, akik majd karácsonykor kibontják az egyes szeretetdobozokat. És egyszerre párhuzamot véltem felfedezni a cipős dobozokba rejtett ajándékok és a Kanizsai Antológiába „rejtett ajándékok”, azaz az egyes írások között.

Lehota M. János: Szüksége van ezen irodalmi alkotásokra a szeretetre vágyó olvasóközönségnek

– És, hogy hol az a párhuzam? Az antológia egyes írásait hasonlítom egy-egy szeretetdobozhoz, hiszen a funkciójuk, a szerepük azonos a dobozokéval ezeknek az irodalmi alkotásoknak. A szeretetdoboz is pont ilyen, és úgy készül, mint egy-egy írás az antológiába: nem tudom, hogy kinek készítettem, nem tudom, hogy ki az, aki majd ki fogja azt nyitni, csak abban hiszek, hogy mikor kinyitja a dobozt – elolvassa az alkotást – akkor boldog lesz attól, hogy valaki ezt pont neki, ismeretlenül, de jó szívvel küldte. És éppen ezért, e funkció betöltése miatt is kijelenthetjük: van létjogosultsága ennek a munkának, szükségünk van rá, mert szüksége van ezen irodalmi alkotásokra a szeretetre vágyó olvasóközönségnek, a szeretetet itt most gyűjtőfogalomként értsétek, szinonimájaként annak, amire a kultúrára, irodalomra vágyó közönségnek szüksége van. Az író pedig hiheti azt teljes joggal, hogy az olvasója, mikor elolvassa, vagyis, mikor kinyitja ezt a „szeretetdobozt”, azt kapja, amire szüksége van: megérti azt az írói munkát és üzenetet, amely benne foglaltatott – sokszor a sorok közé elrejtve – a műben. Ez az író, és ez az antológia feladata, és éppen ezért van értelme a munkánknak: írni, alkotni…

Dr. Papp Attila