Társadalmi munka a Csónakázó-tó létrehozásáért

Társadalmi munka. A szocializmus, a kádári egypártrendszer évtizedeiben egyszerűen csak „kommunista szombatként” emlegették a gyári, szövetkezeti, vállalati munkások és dolgozók azokat a hétvégi – szombati és gyakran bizony vasárnapi – napokat, mikor egy jó cél érdekében, ingyenesen végeztek munkát a társadalom számára.

Sok minden épült fel, vagy újult meg ezeknek a „kommunista” hétvégéknek köszönhetően, hiszen a sok száz ember által, ingyenesen elvégzett munka komoly segítség volt az állam számára a közösségi, jóléti terek és helyszínek létrehozása, felépítése idején, többek között a Csónakázó-tó születésekor is. A ma már nyugdíjas korosztályú, kanizsai lakosok bizonyára számos, érdekes, mulatságos történetet tudnának mesélni unokáiknak arról, hogyan is segédkeztek a Csó-tó megépítésénél. Gépgyár, Húsüzem, Sörgyár, Egyesült Izzó, Üveggyár, Bútorgyár, KÖGÁZ, Ruhaipari Szövetkezet, TANÉP, Sáska-Petőfi Mezőgazdasági Termelőszövetkezet, VILLESZ, Élelmiszer Kisker., Iparcikk Ker., Pannónia Cipész K., Zala Volán, Vízmű, DÉDÁSZ, Népfront „aktívák”, de még katonák is, például a Kossuth laktanyából. Sok száz munkaórában elhordott, sok ezer köbméter föld ingyenes megmozgatása és elegyengetése köszönhető e gyárak és vállalatok névtelen dolgozóinak.

Id. Dr. Páll Miklós is megemlékezett róluk, erről az önzetlenül és a jó cél érdekében ingyenesen dolgozó „munkás légióról”, mikor riportot készítettem vele 2017 tavaszán a Csónakázó-tó születésének időszakáról. Egy rövid részlet a riportból, a társadalmi munkásokra emlékezve:

– Társadalmi munka: azt hiszem, elválaszthatatlanul összefonódott a város akkori, felnőtt korú lakosságának sok-sok órás, önzetlenül és ingyenesen végzett munkája a tó történetével. Önnek milyen emlékei maradtak meg erről?

– Teljes mértékben így igaz. Hogy mást ne említsek, például a mesterséges szigetet szinte teljes egészében a társadalmi munkában tevékenykedő gyárak és üzemek dolgozói építették fel abból a földből, amit a munkagépek termeltek ki. Ekkortájt készült el a tóhoz vezető bekötőút, a hatalmas parkoló és a buszforduló is, amelynek költségei a város kasszáját terhelték. Elkészült a kis móló, ott, ahol ma is van, a büfé és közösségi épület előtti részen, illetve ilyen menedékház-szerű esőbeállók is épültek. Az egyiknek az alapjai még ma is láthatóak, nem messze a büfé épületétől, a nagyparkoló irányába: most, ha jól tudom, padokat és asztalokat szereltek az egykori menedékház alapját adó kőkockákra.

A nagykanizsai Parkerdő és Csónakázó-tó megépítésénél elvégzett társadalmi munkákról szóló dokumentumot az alábbi pdf-re kattintva tekinthetik meg. A dokumentumok Ivanics József magángyűjteményéből valók.

Dr. Papp Attila