Óvóhelyek a Batthyány-gimi udvarán: nem csak legenda

Valahol a Batthyány Lajos Gimnázium focipályája alatt egy évtizedek óta elfeledett bunker bújik meg a mélyben. Balogh László igazgató még a pályafutása alatt, a közeli jövőben szeretné azt feltáratni, akár egy erre a célra szervezett nyári tábor keretében, ahova a „munkaerőt” a kalandvágyó és érdeklődő diákok köréből szerveznék.

– Régóta mondom, mondjuk mi, a gimnázium tanári kara, hogy a Batthyány a diákok számára nem más, mint fészek, búra és óvóhely. Ezek a fogalmak nemcsak szép, de igaz „képek”, több szempontból is. Hogy miért fészek és miért búra, azt most nem részletezném, de hogy miért óvóhely? – kérdezett vissza sokatmondóan Balogh László igazgató. – Ez a történet a múlt századba nyúlik vissza, egészen a második világháborúig, de a szlogenként való felfedezése néhány éves történet csupán. Helyi legendaként évtizedek óta lázba hozta időről-időre a sulit, de már 2012-t mutatott a naptár, mikor konkrét kutatások is kapcsolódtak hozzá: itt, az iskola alatt„van”;„lehet, hogy van”;„kell, hogy legyen” – az információmorzsák sokfélék voltak – egy óvóhely. A régi évkönyveket átvizsgálva – ugyanis még a háború alatt is volt vezetett évkönyvünk –bukkantunk rá a tényre: a második világháború alatt valóban épült egy óvóhely az iskola udvarán. Az 1940-es évek elején elkészült fedezék nagyjából a mostani kézilabdapálya helyén lehetett. Ez nem egy vasbeton, megerősített bunker volt, hanem egy elsősorban repeszek ellen védő, földbe ásott, fagerendákkal és homokzsákokkal fedett óvóhely, ami a telitalálat ellen nem, de a közeli robbanások repeszei és légnyomása ellen védelmet tudott nyújtani. Amikor légiriadó volt Nagykanizsán, akkor a leánygimnázium diákjai ide futottak be védelmet keresni. Erről beszélgettem is Kugler Sándorné Györgyi nénivel, aki már a 108. évében járt, mikor elhunyt, tavaly februárban. Ő a régi idők élő tanújaként szolgált érdekes információkkal a második világháború időszakából, amikor én 2012-ben az óvóhely után kutakodtam.

Györgyi néni emlékezett a bunkerre, azaz erre a fából és földből összeállított óvóhelyre. Azonban emlékei homályosak voltak a „legendákban” szereplő, újabb fedezék kérdésében. Ugyanis, nagyjából ott, ahol most a focipálya oldalában a távolugró-pálya található, épült egy vasbeton bunker is. Annyi bizonyos, hogy a bejárata a mostani, híres császárfánktól nem messze található, a mostani futballpálya szintjének oldalában, valahol a földhalom alatt – szögezte le Balogh László. –Arra nem sikerült egyértelműen fényt deríteni, hogy ez a bunker még a háború alatt vagy már az azt követő időszakban épült-e, de arra igen, hogy egy körülbelül 25 méter hosszú, 2-3 méter átmérőjű, szivar alakú, hengeres kiképzésű, beton óvóhely volt, egy bunker tulajdonképpen. Hogy volt, az bizonyos, mert például Mike József tanár úr, ma már nyugdíjas kolléga emlékezett arra, hogy az ötvenes évek elején oda jártak be „stikában” cigarettázni. Vasajtó zárta le, a diákok valahogy mégis belopóztak, és jó ideig népszerű is lehetett, de aztán kikopott a gimnazisták tudatából… Amit elő tudtam keresni történést – még a katasztrófavédelemmel is felvettem a kapcsolatot, és Szebenyi Marika, az akkori igazgatónő is megerősítette a dolgot, sőt, még szemtanút is találtunk a letenyei építőipari vállalatnál dolgozó Kovács Árpád személyében – az az, hogy az 1980-as évek elején, a focipálya szélén beszakadt a talaj, és egy üreg, mélyedés vált láthatóvá. Aki akkor látta a tátongó lyukat, állítja, hogy az óvóhely szakadt be, és a beomlásával egyszersmind napvilágra került az évtizedek óta ott szunnyadó titka is. A beomlás után az építőipari vállalat hozott egy teherautónyi törmeléket, azt beleborította a „lékbe”, így szüntetve meg az akkori probléma-helyzetet.

Úgy került ismét felszínre a téma öt esztendővel ezelőtt, hogy kíváncsiskodó diákok találkoztak az első óvóhelyről tett feljegyzésekkel a világháború-korabeli évkönyvekben, no meg a legendával a másik bunkerről, és érdekelni kezdte őket a fedezékek története. Én bekapcsolódtam a kutatásaikba, és megkerestem a múzeumot, sőt, még egy földradarral dolgozó szakembert is. Bár tovább nem jutottunk, a múzeummal abban megállapodtunk, hogy amint lesz rá pályázati vagy saját forrásunk, fel fogjuk táratni a focipálya melletti helyszínt. Ha sikerülne megtalálni a bunkert, akkor egy iskolai, belső relikviaként, kvázi gimnáziumi muzeális helyszínként is lehetne majd azt működtetni. Szeretnék még az én időmben pontot tenni az ügy végére, és megfejteni a rejtélyt, ezt eltökéltem. A gyerekekre bizton számíthatok, hiszen akár gondolkodhatunk egy nyári tábor megszervezésén is, aminek a célja a kutatás, azaz az ásás lenne: „találjuk meg együtt a Batthyány-gimi legendás bunkerét” címmel…

Dr. Papp Attila