A gombák földjén

Murafölde, azaz a dél-zalai térség sok mindenről híres már: füge, kivi, datolyaszilva, vadvízi evezés a Murán, erdőjárás, kerékpáros túrák, aztán a horgászok paradicsoma is a maga közel ötven, kisebb-nagyobb bányatavával, és még sorolhatnám. A minap az erdőt járva Harcz Endrébe, a füge és kháki szakértőjébe botlottam Letenye környékén, amint egy nagy kosár gombával igyekezett kifelé a sűrűből. Beszédbe elegyedtünk, és nemcsak az derült ki, hogy a kalaposok terén is otthon van, hanem az is, hogy bizony Murafölde a gombászok paradicsoma is…

– Mióta az eszemet tudom, azóta gombászok. Még csak kisiskolás voltam, de alig vártam, hogy eljöjjön a nyári szünet: na de nem azért ám, mint általában a többi gyerek – hívta fel a figyelmemet Harcz Endre. – Míg ők a szünet első napjaiban focizni indultak, én az erdőbe, vargányára „vadászni”. Letettem a táskát az utolsó tanítási napon, majd utána két hétig mást sem csináltam, csak a Letenye és Becsehely környéki erdőket jártam. Akkortájt szerettem bele a gombászásba: nem csak az ízét szerettem, hanem azt is, ahogyan kutakodni kellett utánuk. Nekem ez egy játék volt majd három évtizeddel ezelőtt. Akkor alakult ki az én gombászós technikám is: van 8-10 fajta kalapos, amit ismerek, szeretek, és amelyeket biztonsággal merem beleszedni a kosaramba. És ezt ajánlom mindenkinek, aki kedvtelésből járja az erdőket, hogy finom gombapörköltet, vagy még ínycsiklandóbb rántott gombát tegyen az asztalra. Ha csak egy kicsi kétségünk is van, ne kockáztassunk, azonnal dobjuk ki – akár az egész kosárral. Mert ugyanis, ha például a gyilkos galócának csak egy lemezkéje, egy kis darabja is bekerül az ételünkbe, nemcsak a saját, de a családunk, a barátaink, vagy bárki más életét is kockáztatjuk, aki eszik az ételből.

– Nagyon kell vigyázni a gombászással, mert rengeteg olyan ehető gombafajta van, amelynek megvan a nem ehető, enyhén, vagy súlyosan mérgező „alteregója” – figyelmeztetett nyomatékkal Harcz Endre. – Ilyen például a mesegombának is nevezett légyölő galóca, amit könnyű összetéveszteni az ehető császárgombával, másik nevén az „úrgombával”. A közkedvelt vargányát pedig összekeverheti a kevésbé hozzáértő a muraföldei népnyelvben csak „csikólábként” emlegetett gombával, amelynek az az ismertetőjele, hogy a szára vékony, míg a vargányának általában zömök, vastagabb. A különösen veszélyes gyilkos galóca pedig az őzlábgombára, vagy a csiperkére hasonlít néha megtévesztésig.

– Mikor, milyen gombák után kutakodsz Murafölde erdeiben?

– Márciustól egészen novemberig megvannak a kedvenc kalaposaim, vagyis nagyjából egész évben gyűjtöm és eszem a finomabbnál finomabb kalaposokat. Márciusban a kucsmagombával indítok, a szedresek aljában keresgélem elsősorban: a bokros, bozótos, csalitos területeken az avar alá elbújva éldegél. Kifejezetten szereti a csapadékos időszakokat, talán ezért is nem találkoztam már vele évek óta, mert az elmúlt néhány esztendőben aszályosak voltak a tavaszi hónapok – sorolta a gombák ismerője. – Április végén, május elején következik a májusi pereszke, illetve a tövisalja gomba, ezeket a szilvafák alatt, illetve a kökénybokrok tövében lehet megtalálni. Aztán május végén jön a „nagy szerelmem”, a vargánya. Itt van egy tévhit: az emberek azt hiszik, hogy a vargánya egy kiadós eső utáni, nagy melegben nő a leginkább. Ez nem igaz, mert a csapadék fontos ugyan, de a gomba az állandó középhőmérsékletet szereti: na, akkor csak úgy „roskadoznak” az erdők a sok vargányától. A bükkösökben, tölgyesekben és a fenyvesekben lelhetünk rájuk, de egy helyen biztosan ne keressük: az akácosban.Nyár közepén jön a galambica és a rókagomba, ezeket bükkerdőben, illetve gyertyánosokban, vagy pedig tölgyesekben kutassuk, de persze a vargánya is szinte folyamatosan nő, ha megfelelő az időjárás. Szeptemberben kereshetjük a réteken és csalitosokban megbúvó csiperkét és pöfeteget: utóbbinak majdnem az összes fajtája elehető, egészen addig, amíg fehér a belsejük. Arra ugyanis vigyázni kell, hogy a leszüretelt pöfeteget, illetve általában a gombákat mihamarabb fogyasszuk el, mert nem befőttek, nem állnak el…

Dr. Papp Attila