„… felkeresni a szenvedést, és enyhíteni azt”
Minden szakmának megvan a maga ikonikus alakja – néha még több is, mint egy. Az angol Florence Nightingale-t például az ápolói hivatás és oktatás reformereként, sőt, elindítójaként tartják számon. Mellette kevés szó esik Kossuth Zsuzsannáról. Magyarország első országos főápolónője, Kossuth Lajos negyedik és egyben legkedvesebb húga kétszáz éve született.
Annak idején a Kossuth Zsuzsanna életrajzát megíró Kertész Erzsébet mutatott rá arra: míg a krími háborúból hazatérő Florence Nightingale-t Viktória királynő személyesen köszöntötte, s a lámpás hölgyet egész életében köztisztelet és megbecsülés övezte, addig Kossuth Zsuzsanna neve csaknem teljesen feledésbe merült, még hazájában is. Pedig ő „öt évvel a krími háború előtt, sokkal nehezebb körülmények közt végezte áldozatos munkáját.”
Amikor Kertész a könyvet írta, még csak egy budapesti iskola és egy vidéki rendelőintézet viselte hazánk első országos főápolójának nevét. Azóta, az elmúlt három évtizedben siker koronázta a Magyar Ápolási Egyesület törekvéseit: 2011. február 19-én, Kossuth Zsuzsanna születésnapján először ünnepelték meg a magyar ápolók napját, 2014 óta pedig az Országgyűlés – az egyesület kezdeményezését követően – Kossuth Zsuzsanna születésnapját a magyar ápolók napjának nyilvánította. Idén, születésének 200. évfordulója alkalmából, Kossuth Zsuzsanna-emlékévet hirdettek. Az országos főápoló szellemi örökségét Nagykanizsán is őrzik.
– A Kanizsai Dorottya Kórházban tavasszal avattuk fel a Kossuth Zsuzsanna-emléktáblát és emléksarkot, de sok más helyi és országos rendezvényt is szerveztünk az emlékév részeként – magyarázza Boros Károlyné, a Magyar Ápolási Egyesület Zala megyei vezetője. – Szeretnénk, ha a programok révén minél többen megismernék az 1848–49-es forradalom és szabadságharc nagyasszonyának nevét, aki az események véres káoszában is korát meghaladó, minőségi változást ért el az ápolói szakmában.
Kossuth Lajos 1849. április 16-án létrehozta a főápolói hivatalt, s egyúttal felkérte húgát a tábori kórházak ápolásfelügyeletére. Az újonnan kinevezett országos főápolónő nem tétlenkedett: önkénteseket toborzott a semmiből, szabályozta a gyógyszer- és kötszerellátást, a fejetlenségből pedig szigorú követelmények és alapelvek mentén olyan rendszert épített ki, amelyben mindenkinek jutott – a képességei szerint – feladat.
– Kossuth Zsuzsanna volt az első, aki önkénteseket vont be az egészségügyi ellátásba, ők voltak a tépéscsinálók. Ezzel egy időben az önkéntes nőegyleteken belül betegápoló egyletek alakultak, ahol lepedőket és gyolcsokat gyűjtöttek. Ezek az asszonyok és lányok még Munkácsy Mihályt is megihlették, Baka István pedig verset írt róluk.
Zsuzsanna szolgálatát egyéni sorstragédiája árnyalja: korán megözvegyült, harmadik gyermeke pedig az egyéves kort sem érte meg. A fiatalasszony lelkileg és testileg is gyötrődött, ám amikor Kossuth kinevezte őt országos vezetőápolóvá, újra feltámadt benne a kamaszlány, aki imádattal és őszinte érdeklődéssel csüngött bátyja minden szaván. A hazai egészségügy – Zsuzsanna jóvoltából – rohamos fejlődésnek indult.
A világosi fegyverletételt követően az országos főápolót többször börtönbe vetették, végül el kellett hagynia Magyarországot. Rövid életének következő állomása Brüsszel volt, ám a politika itt is utolérte. New Yorkba költözött, majd nem sokkal később, mindössze 37 évesen meghalt.
– Túlzás nélkül mondhatjuk, hogy ő a magyar ápolók mindenkori példaképe – véli Boros Károlyné. – Példa küzdésből, emberségből és hazaszeretetből. Szellemi hagyatékából születése után kétszáz évvel is erőt, hitet nyerhetünk ahhoz, amit ő 1849-ben így fogalmazott meg: „Egy legyen bennünk az akarat, felkeresni a szenvedést, és enyhíteni azt.”
NEMES Dóra